Templombelső, sportpálya, recepcióspult és „vállalkozózöld” kanapék. Ahogy az ember a hangulatok zegzugaiban létezik. Závada Péter új kötetében különös sétát tehetünk az urbánus közegekből és a tág bioszférából felépített költői világban, ahol kafkai szimbólumok elevenednek meg újra, és a történelem romjai, mint fenyegető allegóriák, magasodnak. Elénk kerülnek a hatalom emlékei, a bástyák és az erődök, de az olvasó részt vehet a nyárzáró banketten is. A természeti, építészeti és technikai objektumok furcsa sokfélesége rendre a „hol vagyunk” kérdését teszi fel; mitől vonzóbb itt, mint ott, mit jelent az „őszintébb pazarlás” eleganciája. Sajátos optikai utazást teszünk Grönlandon, vagy csak sodródunk a folyón a vidrákkal. Olykor pedig jó megállnunk bárhol, mert a fogalmak széttöredezve várakoznak. Kerber Balázs „Zajtapadás, hártyafény. A hiszékeny tájat kirabolja a tekintet. A szemek önző rezervátuma, mikor zsákmányul ejti azt, ami még az erdőből, az elvágyódásból itt maradt.”
