Önmagam árnyéka

Oszmán fia Oszmán, az Isztambulban született, ott felnőtt, majd az óceánokat teherhajókon bejáró, bálnák énekén könnyező világutazó, miután kénytelen visszatérni szülőföldjére, mindössze nyolcvanhárom nap alatt elveszíti testsúlyának felét. Oly sokáig volt távol hazájától, hogy már semmit sem talál ismerősnek. Az élete értelmét, a szerelmét kereste, de mindig mindent félbehagyott – egyetlen hű útitársa egy cserepes virág volt. Ha az ember nem vigyáz, még megfertőzi az élet, a ragályos betegség, meditál magában Güray Süngü magányos hőse, aki újabb és újabb viszontagságokat átélve, szemlélődve hánykolódik a mindennapi élet és az álmok sodrásában is. Mindannyian a helyünket keressük a világban – a török író fordulatos kalandokban bővelkedő regénye ehhez ritka kíméletlen őszinteséggel, egyben kivételes érzékenységgel megírt kalauz lehet mind a külső, mind a belső tájakon.