Erő és gyöngédség - Képzőművészeti és városfilozófiai esszék

A címet a kötet egésze magyarázza, nehéz volna annak valamely részletével indokolni pusztán a választást. De magyarázza valamelyest Ferenc pápa 2013. március 19-én elhangzó, első homiliája is, amelyben a szentatya következőkről beszélt: „[...] a gondoskodás, az őrzés jóságot kíván, megkívánja, hogy gyengédséggel éljük meg. Az evangéliumokban Szent József erős, bátor, keményen dolgozó emberként jelenik meg, de lelkében nagy gyengédség él, mely nem a gyengék erénye, épp ellenkezőleg, erőslelkűségről, odafigyelésre, együttérzésre, mások iránti valódi nyitottságra, szeretetre való képességről árulkodik. Nem szabad félnünk a jóságtól, sem a gyengédségtől!" (Ferenc pápa: Legyetek őrzői Isten ajándékainak!) Horkay Hörcher Ferenc Erő és gyöngédség című könyve képekről és városokról szól. A képek – jobbára – kétdimenziós ábrázolások, a városok – szükségszerűen – háromdimenziós tárgyak. A városokat ábrázoló kétdimenziós képek: városképek. De mi köti össze a kötet esszéiben olvasható képleírásokat, „írott képeket” a városfilozófiai szövegekkel? A leírás „mestersége”. A válogatott tanulmányok tétje ugyanis az, hogy mi adható át ezekről a festményekről és a kiválasztott városokról a természetes nyelv közvetítésével,ráadásul írásban. „Az én példaképem a művészet megszólítására már egyetemista korom óta az esszéíró nemzedék volt. Egészen pontosan: Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László és Cs. Szabó László. Hozzájuk fordultam, ha vizsgára kellett készülnöm, hozzájuk, ha valakiről többet szerettem volna megtudni. Ők ugyanis úgy tudtak beszélni a művészetről, hogy az már bizonyos értelemben maga is művészet volt. Soha nem művészkedtek. Az érzékenységük volt művészi szintű. Hagyták magukra hatni a műveket – és nem csak irodalmi alkotásokat –, majd ezt az érzéki-esztétikai tapasztalatot próbálták meg szavakba foglalni. Szavakba, mondatokba, bekezdésekbe. És szünetekbe, hallgatásba. Ez a magyar esszéírók hagyománya, szaktudásuk egyszerűen a nyelv fölötti megbízható uralom. Ennek pedig a művekkel kapcsolatos érzéki tapasztalat a feltétele.” (Horkay Hörcher Ferenc)