ALLEGRO NON TROPPO (e-könyv)

Makkai Flóra Ágnes ALLEGRO NON TROPPO (Változatok rekviemre) Ez nem ítélőszék. Nem vádolom, nem védem a főszereplőt. És főleg nem mentem fel. A Párizsban élő, középkorú, kényszeres betegséggel küzdő Lilla egy zenedarab hallatán rosszul lesz. Ahelyett, hogy mentőt hívna, vörösbor, nyugtató és cigaretta mellett, megpróbálja felidézni gyermek és ifjúkorát, Budapesten. Az emlékek sorba rendezése galád és lehetetlen feladat. Mert a képek összevissza ugrálnak, törnek be az elméjébe. A szülők korai halála, majd az eminens balettiskolás lány csatái. Egy lehetőség, kiugró karrier. És az első szerelem. Apró darabokként, színes üvegszilánkokként, akadozva és nagyon mélyről, indokolatlan asszociációkból buknak elő. Egy ruha foszlányai, a plakát, fotók, egy étel rég eltemetett íze, az üres kórházi ágy. Olyan dolgok ezek, amelyeket a főszereplő sok éven át magában visz, hordoz, néha felmutat: Íme, ez voltam, ezt és ezt tettem, bár nem kellett volna! A kép lassan áll össze. Lilla és Alex, a hegedűművész, valamikori története teljesen hétköznapi. Az apa alkoholizmusból fakadó pusztulása szintén. Rozi és Lilla története is semmiség. De a jelenben már csak Alex és Rozi története számít, és Lilla elméjét kizsigerelve, felnagyítva, torzítva a dolgokat, keményen bünteti magát. Bünteti magát dolgokért, amelyek, bár életét végig kísérik, darabokra szaggatják a belsőjét, mégsem teljesen tőle függtek valamikor. Egy elmulasztott mosoly, a félrecsúszott ruhapánt, egy szó az apjának, mondatok, amelyektől sosem szabadul, és vérvonalként határozzák meg egész további útját. De eljön egy pillanat, amikor az agy megálljt parancsol, amikor azt mondja, elég. Lillának döntenie kell. Végleg bevonul a pszichiátriára vagy elméjét kordában tartva, lezárja a múltat. A történtek, rosszak vagy rettenetesek, de élet-darabkák, és mint ilyenek, ezek alkotják a személyiségét, ezekből van. Lillának végül sikerül a legnehezebb. Szembenéznie önmagával. De hiába remél feloldozást. A tükör másik oldaláról nem a néhai, cserbenhagyott árva néz vissza, hanem egy tehetetlen, sodródó, pályáját, szerelmét és hazáját is könnyedén feladó, kallódó lény.